Jókai Mór, a márciusi ifjak egyike, ezer szállal kötődik Komáromhoz. Jókai az egyik legtermékenyebb magyar író volt, akinek műveiben időről időre előkerülnek a komáromi helyszínek és élmények. Jókai nyomába indultunk a Dunamentén. 

Jókai Mór szobra Komáromban. Saját fotó. 

Komárom, Jókai városa

Jókai Mór 1825-ben a Duna északi partján, Komáromban született, s gyerekkora egy jelentős részét is itt töltötte. Érdemes Komáromot Jókai városaként felkeresni, amelynek első állomásaként a Duna Menti Múzeum Jókai kiállítását javasoljuk. Itt látható többek között az író maga faragta sétapálcája, íróasztala, a Feszty Masa által festett portréja, s az író saját kézírása is.

Jókai emlékszoba a Zichy-palotában. Saját fotó

A kiállításon túl azonban több egyéb helyszín is várja Jókai rajongóit Komáromba, amelyekről a múzeumban megfelelő információkat kaphatnak a látogatók. Ilyen például Jókai szülőháza, amelyet Jókay József ügyvéd Kacz Józseftől bérelt, amely a Vármegye utcában volt található.

Jókai szülőháza a Vasárnapi Újság című lap 1904. május 8-i számában. Forrás: epa.oszk.hu

Jókai születéséről így számolt be édesapja: „1825. esztendőben az isteni kegyelmes gondviselésnek irántam s házam népe iránt való jóságát tapasztaltam különösen. Most ugyanis feleségem sok betegeskedés után szerencsésen szült egy fiat február 18-án, délután négy órakor, amidőn én bizonyos dolgok végett Bagotán voltam - ezen kisfiúnkat megkereszteltük 20-án Móricznak.” A szülőház eredeti épülete elpusztult, a helyén lévő új ház falán emléktábla jelzi, hol született a híres író. 

Szintén kiemelendő az a családi ház, ahová a Jókay család később költözött. „Kora gyermekségemtől kezdve mindig a legjobb családi életet láttam magam körül. Otthon mindenki szerette egymást; szülőim, testvéreim engemet valamennyien és én is őket. Soha egy zokszó nem hangzott el házunknál.” - emlékezett később vissza a gyerekéveire az író. Az épületről Jókai unokahúga, Váli Mari is írt, aki kiváltképp a vörösmárvány oszlopokat emelte ki: „Ezen folyosó boltíveit hat vörösmárvány oszlop tartotta, melyeknek az volt a nevezetességük, hogy elemi iskolás »kisdiák« korában Móricka úgy szerette leckéjét tanulni, hogy az oszlopok valamelyikét átölelve akörül forgott, most jobbra, majd balra, amíg a »dictumot« el nem tudta magának szóhiba nélkül mondani.”  Az egykori családi ház helyén álló épületen ma emléktábla jelzi, hol élt a kisgyermek Jókai. 

Jókai gyerekkori rajzai. Forrás: Az Est Hármaskönyve - A százéves Jókai emléke 1925. 

Érdemes benézni a református templomba is, ha Jókai nyomában járunk Komáromban. Itt az egyik padon az alábbi felirat olvasható: "Jókai család. Itt ült a Jókai család minden vasárnap." Mácza Mihály helytörténész elmesélése szerint „Amikor az író édesapja idehozta a fiatal feleségét Komáromba, és elmentek a református templomba, a helyi asszonyok nem engedték beülni a padba, merthogy mindenkinek megvolt a szokott helye, és sírva panaszkodta a férjének, hogy mi történt vele, aki ezután megígérte, hogy lesz a családnak külön padja és így is történt.” 

A református kollégium épületében kezdte Jókai a tanulmányait, ahol két év megszakítás mellett 7 évig tanult. Első irodalmi alkotása is a kollégiumhoz kötődik, tanítójának Székely Sándornak neve napjára írt köszöntő verset 1832. március 16-án: " Éltesd uram Tanítómat, | Tartsd meg az én Rectoromat..." Évtizedekkel később így emlékezik vissza: „Volt az elemi iskolában egy kedves tanítóm, Székely Sándor, aki a lecke után sokszor ott tartott az iskolában, s mesélt nekem régi szép adomákat Mátyás királyról.” A kollégiumban tanított Váli Ferenc, Jókai későbbi sógora is.  

Komárom ősszel. Fotó: Dunamente TDM

Az Aranyember

Ami azonban talán a legvonzóbb Komáromban, az a hangulat, amit a Jókai regényekből olyan jól ismerünk, s amely télen is olyan vonzó a város utcáin járva. Az óvárosban egyre-másra várjuk, hogy felbukkanjon a következő utca sarkán egy-egy rác kereskedő, vagy éppen valamelyik egykori kereskedőház vagy palota kapuján kilibbenjen egy elegáns, reformkori divat szerint öltözött kisasszony. Merthogy Komárom Magyarország egyik legvirágzóbb kézműves- és kereskedővárosa volt Jókai gyerekkorában, az ország fa- és gabonakereskedelmének központja. Négyszáznál is több gabonakereskedő búzával megrakott hajói jártak az osztrák tartományok és az Al-Duna között. Jókai gyerekkorában kezdődött el a Monarchia legnagyobb erődrendszerének a fejlesztése is. A kézműveseket mind-mind  meg lehetett különböztetni jellegzetes viseletükről -  a szekeres gazdák pl. ezüstgombos mentét viseltek, de öltözékük alapján azonnal rá lehetett ismerni a takácsokra, a molnárokra, a szabókra vagy éppen a csizmadiákra is - akik mind ott vannak Jókai regényeiben és elbeszéléseiben. A legsikeresebb rác gabonakereskedő, Domonkos János az arany emberként ismert Tímár Mihály alakjában kel életre Jókai regényében, de szinte nincs olyan írása, amelyben ne lenne ott a városból valaki vagy valami: egy-egy rendkívüli esemény, egy figura, egy szín, egy hangulat. (Domonkos János sírja a görög templom mellett található). 

Domonkos János sírja. Forrás: mapio.net

Görögolvasó és angyalbakancs

 "Nemcsak abban áll a magyar szakácsművészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja az utána következőt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy „de már ebből eszünk!" - írta Jókai A barátfalvi lévita című művében. A Dunamente éttermei, csárdái pedig máig tisztában vannak ezzel a nyílt titokkal.  

A térség talán leghíresebb étele szintén Jókai nevéhez köthető, amelyről Draveczky Balázs gasztrotörténész így írt:  „Közismert finomsága volt a füstölt malacköröm babba főzve. Egyszerű, sűrű bablevesként került Jókaiék asztalára. Nem volt benne sem zöldség, sem kolbászkarikák, még csülökdarabkák és csipedett sem. Azok mind-mind a későbbi – az ízesítés, a javítgatás, a szakácsi fortélyok és gazdagítás leleményezte – főzésekkel kerültek bele. Ízesítik, díszítik tejföllel, paprikás zsírcseppekkel. Ma már ahány receptkönyv és vendéglátóhely, annyi variációja van. A nagy mesemondó rá sem ismerne arra, amit ő írásaiban hol görögolvasó, arany vagy angyalbakancs, meseszép költői névvel emleget. Mert mint mondta, olyan nagy szemű bab kell hozzá, mint a görög szerzetesek rózsafüzérje, és az omlós füstölt malacköröm színe arany, formára meg mint az angyalok lábbelije…”  

Jókai bableves - ahogy ma készítik. Forrás: teletalmagazin.hu

A történészek azt is hozzáteszik, hogy Jókai az étkezésekhez mindig ivott egy pohár ásványvízzel kevert vörösbort is - merthogy a szőlő és a bor gyerekkorától kezdve hozzátartozott az életéhez. 

Jókai és az Erzsébet-sziget

A sziget (ma már félsziget) onnan kapta mai nevét, hogy Ferenc József ifjú felesége, Erzsébet királyné ezen a helyen lépett először magyar földre 1857-ben. 

A sziget derekán található a Jókai-kert, mely még 1820-ban került a Jókai-család birtokába. AZ író diákkorában sok időt töltött itt, részben a sziget adott ihletet Az aranyember című regényéhez. Az udvarán egy kis faházikó állt, itt írta Jókai komáromi joggyakornokoskodása alatt a Hétköznapok című művét.

Jókai kertje a Vasárnapi Újság 1910-es évfolyamában

A szigeten található a Jókai-filagória is, amelyet születésnapján Beöthy Zsolt állíttatott a villájuk sarkán, hogy hirdesse kebelbarátja, Jókai Mór szellemi nagyságát. Ez a hely volt a neves író baráti körének találkozóhelye, ahol olyan nagyságok is felvonultak, mint Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán vagy Molnár Ferenc.

TIPP: 

A Határtalanul program számára, annak érdekében, hogy a magyarországi diákok megismerhessék a Jókai emlékeket, a Dunamente TDM szervezet kidolgozott egy több napos tematikus osztálykirándulás ajánlatot, amely a Jókai emlékeket fűzi fel a Duna mentén. A programot felnőtt csoportok és egyéni vendégek is igénybe vehetik. 

Olvasmány:

Mácza Mihály: Jókai és szülővárosa című kiadványa megvásárolható a Duna Menti Múzeumban, amiből számos érdekesség megtudható az író komáromi emlékeiről.