Ilyen volt Magyarország legnagyobb erejű földrengése

komarom1763.jpg

1763. június 28-án Magyarország legnagyobb erejű földrengése pusztította el a történelmi Rév-Komáromot. A katasztrófának 63 halálos áldozata és több mint száz sérültje volt. A rengés akkora erejű volt, hogy a rengéseket még Belgrádban (375 km), Drezdában (490 km) és Lipcsében (580 km) is érezték. A pusztító földlökések romhalmazzá változtatták Komáromot. Korabeli beszámolók alapján idézzük most fel az eseményeket.

A katasztrófába fulladt Péter-Pál napi vásár

Komárom gazdag kereskedőváros volt, amelynek több híres vására volt. Ezek közül az egyik a nyár derekán tartott három napos Péter-Pál napi vására, ahová számos helyről érkeztek kereskedők és vásárlók is. Június 28-án már hajnalban már mindenki talpon volt, a kereskedők már a portékáikat pakolgatták ki, kihajtották a vásárba az elanandó állatokat is, így a felnőttek már nagyrészt az utcákon voltak, a gyerekek és az idősek viszont még a házakban aludtak. 

Grossinger János, aki több cikket is írt a földrengésekről, maga is szemtanúja volt az eseményeknek. Így emlékezett vissza az első jelekre: 

"reggeli 5 1/2 óra táján iszonyú földrengés rázkódtatá meg a város területét, mely csapás ismeretlen levén még akkor a város lakosai előtt, már szinte az utolsó ítéletet képzelék eljöttnek, annál is inkább, mert ezen első rázkódásra, mely habár minden épületet erősen megrongált, életük megmentésére sokaknak intő jelül szolgált, a szabadba kimenekülvén, „a gondviselés különös kegye volt ez előzmény, különben mindnyájan veszve valánk..."  

Hét perccel később egy hihetetlen erősségű földmozgás következett, amely szinte pillanatok alatt rommá borította a várost. 

"borzasztó moraj közt a föld fölemelkedett, alásülyedt, ismét forgott s visszahelyezkedett; s mindez 3—4 perczig tartott, s csoda-e, ha minden ház a hosszú s különnemű ingás folytán rommá változott?! A tornyok helyeikből megindulni látszottak; egymáshoz ütődve, keresztjeik földfelé hajlongva, leestek; a falak, gerendázatok iszonyú ropogás közt megnyiladoztak; kémények földre hulltak; a por mint köd felszállt és elfedé a várost; a Duna partjain megrepedezvén a föld, abból tűz lövelt elő, s mind ezt én saját szemeimmel láttam! Vért fagyasztó látvány, melynek iszonyát ott a haldoklók, itt a nehéz sebekkel boritottak fájdalomhangjai növelték!"

- írta Grossinger. 

barothi.jpg

A földrengésről Baróti Szabó Dávid verses emlékezése.

Tata egykori plébánosa is feljegyezte az eseményeket a város anyakönyvében: 

"Anno 1763. die 28-tava. Juni. Földindulás lévén két ízben; az első regvel egy fertál hat órara, az ki is nem oly hatalmas. A másik pedig három fertál hat órára regvel, az ki is oly nagy vala, hogy a kaszások közül a mezőben sokan a lábokról leesének és a hegyek, fák a mezőben láthatóképpen remegni kezdének; úgy hogy Komárom városi lakói házainak minden falai, többnyire kik bolthajtással valának, egész a fundamentumig leomlottak és a többiek összehasadozának úgy, hogy a falak hasadékain át is kilátónak."

Egy másik szemtanú, Szigeti György visszaemlékezése a katasztrófáról:

"A legjelesebb a legmagasabb épületeket vagy egészen lerontotta, vagy ketté hasította. [...] — az utczák, a melyeken kőből csinált házak valának, ugy betöltenek a leomlott házfalakkal, hogy kocsival vagy lóval nem lehetett járni, sőt gyalog ember is nagy bajijai mehetett. Mindazáltal, hogy megláthatnám, micsoda károk estének, a várost bejártam, és akkor tapasztaltam, hogy az agyonüttetett emberek, itt is, amott is, hol egy, hol kettő, hol három ugy voltának, mint a mezőben a még öszve nem hordatott kévék.

A leomlott házaknak, templomoknak ledült kövei alatt jajgatás, ordítás hallattatott, az odamaradt embereknek szájokból. A lerázattatott épületeknek az ég felé menő pora miatt a nap mint egy másfél fertályig nem láttatott. A földnek megnyílásából láng, egyszersmind keserű és büdös füst jöttének ki, sőt a Dunának közepe felé mint egy-egy hordó a láng füsttel elegyest a vizből láttatott kiütődni és hirtelenséggel elenyészni. A városban levő kutakból a vizek a föld alá szállottanak, és helyekbe anyira feldagadt a feketés homok, mint annak-előtte valának a vizek bennek."

 

Korabeli visszaemlékezés kézirata. Forrás: Országos Levéltár

"Szüleiket eltévesztett vagy elvesztett gyermekek s férjeik után kiáltozó nők futkostak őrültként"

 

A földrengést követően az emberek elkezdték a szeretteik keresését. 

A sebesülteket még többre tehetni vélték, kik az őrültség csalhatlan jeleit adták. — Szüleiket eltévesztett vagy elvesztett gyermekek s férjeik után kiáltozó nők futkostak őrültként a bizonyos halált hirdető roncsolt épületek között! mig egy Jézus-társulati tagnak sikerült azokat összeszedni, ezeket figyelmeztetés és kéréseivel arra birni, hogy menekülnének az ismételt rengések által mindinkább kőhalommá váló épületek közöl a Dunaparton — épen vásár ideje levén — nagy számmal kikötött hajók s fenyőtalpak fedelzetére, s példájokat majd az egész város követte. Azonban rengett újra a föld; fölemelkedének s ismét kicsaptak a hullámok; a már megriadott s most kétségbe esett tömeg a várost elsülyedni vélvén, a rémülés eget hasító hangján kiálták mindnyájan, hogy elhagyják a boszus ég haragjától annyiszor látogatott várost, s másutt keresnek menhelyet, hol elvesztett vagyonukat legalább ily veszélytől távol sirathassák, s csakugyan már kezdék vagdalni ama járműveket tartó köteleket, s csak, mint olvasom, néhány jézsuita kérő s a gondviselésbeni megnyugvásra intő hathatós szózatának sikerült eme közös óhajtást legyőzni s e vándorkész tömeget maradásra birni.

- írta később Grossinger János. 

 

Év végéig még 160 rengést észleltek

 

A kisebb erejű földrengések nem maradtak abba a következő hónapokban sem. A korabeli feljegyzések szerint 1863-ban még további 160 esetben tapasztaltak földrengést a komáromiak, a következő évben 280 alkalommal, de még 1765-ben is több földrengést tapasztaltak. 

A Tata-gesztesi uradalmat vezető Balogh Ferenc is élénken érdeklődött a földrengés iránt, különösen, mivel a rá bízott területen is történtek károk. A földrengés másnapján, június 29-én felkereste Komáromot, amiről így írt: 

" „Félelmetes reá nézni, és irtóztató romladozását látni... [...] A nép oszlik Komárombúl minden felé, mert Szünete nincs a földindulásnak"

 

Kolduló-levéllel az újjáépítésért

 

Mária Terézia is jelentős segítséget nyújtott a rászorultaknak. A festmény 1759-ben készült, Martin van Meytens alkotása

A hírek gyorsan eljutottak Bécsbe is. Mária Terézia nagy mennyiségű élelmiszert küldetett Komáromba és további eszközöket az újjáépítéshez. Barkóczy hercegprímás már másnap, június 29-én nagy mennyiségű élelmiszert küldött a komáromiaknak. Zichy Ferenc győri püspök személyesen látogatott el Komáromba a romok közt vígasztalni a kárvallottakat, az éhezőknek pedig egy hajónyi kenyeret küldött. Segítséget nyújtotta a váci és a szepesi püspök is, illetve a környék lakossága is igyekezett segédkezet nyújtani a rászorulóknak. Szeptemberben a város újjáépítésére pedig országos adománygyűjtést szerveztek. Ezt segítette a Helytartóság által kiállított kolduló-levél, melynek latin eredetijéből Rovács Albin készített fordítást 1862-ben. 


„Folyó 1763. év múlt június hava 28-án reggeli 5 1/2 óra táján, midőn u. i. a hivek nagyrésze a beállott országos vásár miatt korábban végzendő az isteni szolgálatot, az egyházakba gyülekezett, sokan már sátraikban áruik eladásával foglalkodtak, s a többiek, jelesül az aggok és gyermekek még reggeli álomban szunnyadozának, ezen szab. kir. város a mindenható isten akaratából földrengést szenvedett, még pedig oly mérvben, hogy a városbani egyházak (kettőt kivéve, melyek az isten ótalmában voltak) számra hét, tornyaik és falaikkal összedültek, 279 nagyobbszerü polgári ház ledült, s 785 erős omlást szenvedett, ezen iszonyatos idő közben 63 személy a romokba temettetett, mások szerint 102-en különböző tagjaikban zúzódtak, sérültek és sebesültek meg; sőt a Vág partján maga a föld ia meghasadt, vörös lángok lobogása közben nehézszagu kénköves vizet lövellve a magasba. Ezen iszonyatos földrengés szörnyű robogások- és jajkiáltásokkal egész e september hó 26-ig tartott és a föld még mostanáig sem csendesedett le egészben.

1763. september 30-án. Keglevich József m. k. gróf. Balogh János mk."

 

"e nép még csapásaiban is szereti, imádja és nem hagyja el szülötte földjét"

 

A földrengést követően Mária Teréziában is felmerült, hogy a lakosságot át kéne költöztetni a Duna déli partjára. Ugyanezt II. József is megfogalmazta, a lakosság azonban maradt szeretett városában, s ha kellett, foggal-körömmel, de újjáépítették a települést nemcsak az 1763-as földrengés, hanem a későbbi tűzvészek és árvizek után is. A mai Magyarországon sokan vannak, akik Komáromot a mai Dél-Komárommal aznosítják, s talán nem is tudják, hogy a ma a Duna északi oldalán, a mai Szlovákiához tartozó település lakói mennyire ragaszkodtak a helyhez, ahol éltek. Jókai Mór ezt így foglmazta meg:

Nyolcvanöt év előtt a földindulás rommá döntötte ezt: a romok alapjaira új város épült. Ötvenkét év előtt az árvíz pusztította el; a pusztaságnak újra lakói lettek. Harminc éve tűz emésztette meg: hamvaiból ismét újra támadt. Húsz év óta a várerődítés egész negyedét rontó le s tette legelővé, a város odábbment, és újra fölépült. E kis tér lakóit minden csapás üldözé, maga az alattuk álló föld is. És íme e házsorok, e templomok beszélnek és mondják, hogy e nép még csapásaiban is szereti, imádja és nem hagyja el szülötte földjét."

 TIPP: a komáromi kirándulásokhoz ajánljuk a GUIDE@HAND DUNAMENTE mobil alkalmazást, amelyben nemcsak a látnivalókról lehet a helyszíneken bővebb leírásokat olvasni és képeket megnézni, hanem az is megnézhető, hogy éppen a kirándulásunk napján mi történt a térségben az elmúlt évszázadokban. 

Felhasznált források: 

A bejegyzés trackback címe:

https://dunamente.blog.hu/api/trackback/id/tr8015971764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Impresszum

Az oldal a Dunamente - Podunajsko turisztikai szervezet blogoldala. 

Tudjon meg többet a Komárom - Párkány közötti fantaszkikus élményeket nyújtó területről a www.visitdanube.eu oldalon!

Kövessen a Facebookon is!

Címkék

árvíz (2) Az arany ember (1) Beatrix királyné (1) bor (2) Burcsákfesztivál (1) Celemantia (1) Csokonai (2) Csokonai Vitéz Mihály (2) Déryné (1) Déryné Széppataki Róza (1) diplomácia (1) Domonkos János (1) Duna (19) Dunamente (16) Dunamocs (4) Dunapart (14) élményfürdő (2) érdekességek (20) erőd (6) Erzsébet-sziget (2) Erzsébet királyné (1) Észak-Komárom (21) Esztergom (1) Európa Udvar (1) Fábián Julianna (1) Fesztivál (1) földrengés (2) fürdő (1) gasztronómia (2) Görgey Artúr (1) Halászlé (1) hírességek (8) híres emberek (10) Hunyadi Mátyás (1) irodalom (2) Izsa (2) jeges árvíz (1) Jókai (4) Jókai Mór (3) Karva (3) katasztrófa (1) Kelemantia (1) Kézműves termékek (2) kirándulás (9) kirándulások (1) Klapka (2) Klapka-tér (1) Klapka György (2) költészet (1) Komárom (21) látnivalók (12) Lilla (2) Luxemburgi Erzsébet (2) magyar-szlovák kapcsolatok (3) Mária Valéria (1) Mária Valéria híd (1) masszázs (1) Mátyás király (1) múzeum (8) Muzsla (3) nyaralás (4) Párkány (6) Pat (2) program (11) regény (1) Révkomárom (13) római kor (1) római tábor (1) romantika (1) Simai (1) Simai Kristóf (1) Simon-Júda napi vásár (1) Sissy császárné (3) strandolás (1) Sturovo (2) sturovo (1) sütemény (1) szerelem (1) színház (1) szobor (3) temetés (1) termálvíz (1) történelem (23) V. László (2) vadas thermal resport (1) Vajda Julianna (2) városnéző séta (1) wellness (3) Zichy-palota (3) Zichy János (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása