A Dunamentén szinte minden kő mesél, néha romantikus, néha véres, néha kalandos, néha tragikus, de mindig nagyon szerethető történeteket. Mai posztunkban a Klapka-szobor történetét mutatjuk be, amelyet 1896. november 15-én avatták fel a Komárom főterén. Akkor még senki nem sejtette, mi vár Róna József szobrászművész több mint 2 méteres alkotására a későbbiekben...

 Klapka György szobra Komáromban (Saját fotó)

A szoboravatás

A Klapka-tér a szoborral az 1900-as évek elején, korabeli képeslapon

A szoboravatásról a Vasárnapi Újság így számolt be: 

November 15-én kegyeletes hazafias ünnepet ült Komárom városa. A város és megye szinejava s a főváros és szomszédos megyehatóságok küldöttei jelenlétében leplezték le Komárom 1849-iki hős védőjének, Klapka tábornoknak érczszobrát. A város legszebb részén, a főtéren, a városháza előtt áll gránit talapzaton a szabadságharcz egyik legvitézebb katonájának, kinek legutoljára hullt ki kezéből a kard, díszes emléke.

A szobor helyét már tavaly elnevezték Klapkatérnek. Az alak mintegy a várfokon látszik állni, lábainál ágyúroncsok, sánczkosár, zászló hevernek. Ő maga elszánt nyugalommal áll ott, mintha az ellenségnek nézne szemébe. Vállán függő katonaköpenyét a szél hátrafújja, s látni lehet a lovas honvédtábornoki egyenruháját. Feje fedetlen, az arcz az 1849-iki képek után készült. Jobb lábával kissé előre lép, jobb kezét erélyes mozdulattal ökölbe szorítja, készen a bal kezével fölemelt kardot bármely pillanatban kirántani hüvelyéből.

A szobor az eredeti talapzattal az 1900-as évek elejéről (korabeli képeslap, forrás: Jókai Mór Városi Könyvtár)

Három évvel ezelőtt határozták el, hogy Klapka sírja fölé díszesb emléket állítsanak. A kegyelet rokonszenvvel karolta föl az eszmét, s akkor gondoltak rá, hogy megörökítsék Komárom híres védelmét is, a védő szobrával. A síremlék gyűjtéséből kevés maradt ugyan, de az adakozások kielégítőn folytak, s a szükséges összeg rövid idő alatt pár ezer forint híjával összegyűlt. Róna szobrász minden előleges biztosíték nélkül vállalta el a 28,000 frtra számított emlék elkészítését. A Klapka-bizottság 7000 forintot gyűjtött, Komárommegye és Komárom város pedig egyenként 3000 forintot adott. 

E hó 15-ikére Komárom utczáit feldíszítették, s a környékből is sokan sereglettek össze. A fővárosból a délelőtti vonat hozta meg a vendégeket, köztük sok régi honvédet.

A Klapka-tér az 1900-as évek legelején, korabeli képeslapon (Forrás: bedo.hu)

A leleplezés ünnepe előtt megemlékeztek, az ácsi diadalmas csatában elhunyt hős honvédekről s a szoborbizottság tagjai kivonultak a Komárom közelében levő ács-herkályi pusztára, hogy ott a hősök sírja fölé emelt emlékoszlopot megkoszorúzzák.

A megyeház termében kezdődött a szobor ünnepélye. Délelőtt megérkezett Párisból Klapka fia is, Klapka György. Budapest főváros, Temesvár, Klapka szülőhelye, Pozsony, Győr városok küldöttséggel képviseltették magokat. A díszgyűlésen a szoborbizottság elnöke Tuba János képviselő és Sárkány Aurél főispán elnököltek. Tuba János mondta el a szobor történetét, köszönetét nyilvánítván az adakozóknak, a megjelent küldöttségeknek, a művésznek. Czéh István szavalta Szendrey Imre ünnepi költeményét, Kacz Lajos városi tanácsos lelkes beszédben emlékeztetett Klapka érdemeire, s erre kivonult a közönség a szobor helyére, a Klapka-térre. Ezernyi tömeg állt már itt.

A Klapka-szobor előtt. Fotó a Vasárnapi Újságban (Forrás: Arcanum Digitális Tudástár)

A vörös lepellel eltakart szobor talapzata el volt borítva szebbnél-szebb koszorúkkal. Miután a szobor rácsozata nem készült el, fenyőfaágakkal vették körül a szobrot. A komáromi dalegyesület által énekelt Himnusz után Tuba János tartott hazaszeretettől áthatott, lendületes beszédet.

Ekkor lehullt a lepel, s riadó éljenzés hangzott föl minden felől. A közönségre igen jó hatást tett a szobor és készítőjét is éljenezték. Most a különböző egyesületek tették le koszorúikat, aztán Tátray József polgármester a város nevében átvette a szobrot. Az ünnepély záradékát Pósa Lajosnak Klapkáról írt költeménye fejezte be. Maga a költő szavalta el és nagy tapssal jutalmazták érte. A Szózat éneklése közt oszlott szét a közönség. Délben lakoma volt a «Jó pásztor» fogadóban, hol mintegy háromszázan voltak jelen.

A szobor sorsa a 20. században

A szobor egészen 1947. április 30-ig díszíthette a Klapka-teret - ekkor ugyanis eltávolították a főtérről és a várba vitték, ahol közel 20 évig hánykódott, sokszor szalmabálák alatt, azok védelmében, egészen addig, míg el nem érkezett Komárom várossá nyilvánításának 700. évfordulója.

A szobor az Angolparkban, illetve az üres Klapka-tér az 1970-es években készült képeslapon

1965. október 28-án ugyanis újra megcsodálhatóvá vált az alkotás, noha nem az eredeti helyén, hiszen a vár melletti egykori Angolparkban állították fel újra, miután Nagy János komáromi szobrászművész restaurálta. A díszes, magas talapzat helyett azonban egy jóval kisebb és puritánabb talapzatra állították a szobrot. 

A szobor 1989-ben. Forrás: Hajdú-Bihari Napló 1989. március 15. (Arcanum Digitális Tudástár alapján)

Újra a Klapka-téren

A Klapka-szobor ma, Komárom főterén (Saját fotó)

1991-ben kerülhetett újra a szobor a mostani helyére. A helyreállításhoz szükséges forrásokat adományokból finanszírozták. A szobrot Nagy János szobrászművész restaurálta, ő alakította ki a felső szobortalapzatot is. A talapzat többi része Mag Gyula munkája, süttői márványból készült. 

Az átadóról A Hét című lap így számolt be: 

1991. május 5. nagy ünnep volt a komáromiak és a környékbeliek számára. Vasárnap volt, szeles, esős idő. Ennek ellenére nagy tömeg és több hivatalos küldöttség gyűlt össze a Városháza előtt. Délután két óra előtt néhány perccel felhangzott a Klapka-induló, amelyet Egressy Béni, a kor jeles művésze szerzett "magány és karénekre — Tháli Kálmán szövege után" abban az időben, amikor a bekerített várőrség zenekarának karnagyi tisztét látta el. Az induló befejeztével felsírt a tárogató a Városháza tornyának erkélyén, s a meg-megújuló szélben messze szálltak az Erdélyi himnusz fájdalmas dallamai: "Ki tudja, merre, merre visz a végzet...?" (Az idősebbek emlékeznek rá, hogy még a hatvanas években is mindennap tárogatószót lehetett hallani a Városháza tornyából. Talán ma sem csupán a turistaattrakciót látnák benne, ha fel lehetne újítani ezt a hagyományt...) Ezen az emlékezetes napon így vette kezdetét az az ünnepség, amelynek alkalmával újra felavatták a Klapka-szobrot — az eredeti helyén.

Érdekelnek a Dunamente köveinek további történetei is? A visitdanube.eu-n megszólalnak, s elmondják a történetüket. Látogassátok meg a weboldalt, vagy kövessétek a további történetekért a Facebook oldalunkat!

Bízunk benne, hogy a pandémia elmúltával mielőbb újra találkozhatunk tematikus sétáinkon is!