70 millió karakternyi szöveg - ennyit írt le Jókai Mór. A történetei a mai fiatalabb generációknak talán ma már kevésbé tűnnek élvezetesnek, de sok generáció könnyezte meg Baradlay Jenő sorsát, vagy éppen Timea történetét. 

A  komáromi Tiszti Pavilon Jókai gyerekkorában épült

 [Jókai] Pályája engem visszavezet szülővárosába, a gazdag és egyszerű, a komoly és vidám dunamelléki városba, Komáromba. Élvezet a girbe-gurba, hepe-hupás utczákon, melyeknek virágos ablaka, zörgetös kapuja, boltozatos tornácza, hosszan elváló házai között annyi volt a nemesi hajlék, a salva guardia, hogy a városnak nagy része voltaképp vármegye volt. Elvezet a házak patriarkális világába, melyben a komoly meggondolással és illő tempóval végzett napi munkát a régi magyar mulatságoknak, névnapoknak, disznótoroknak, szüreteknek ritkán zajos, de annál vidámabb és zavartalanabb örömei váltogatták. Ennek az ósdi életnek képeiből milyen jólét és milyen egyezség fénye sugárzik! A városban lakó táblabiró, a tekintélyes szenátor, a gazdag magyar gabona- és fakereskedő, meg a jómódú, tisztességtudó, egypár deák iskolát végzett »szekeres gazda« közös társadalmi életet élnek, melynek az öreg pap tudós tekintélye és orátora, a fiatal káplán és professzor gyakran legvígabb kalefaktora. Deák szó félszázadja nem hallik ugyan már benne, de még él a régi kollégium, melyben még ismertem a maradhatatlan »peregrinust«. Falai annak a nagy templomnak árnyékában emelkednek, melyben nagyanyám keresztvízre tartotta Jókai Mórt. Ismertem azt is, a ki odaküldötte és visszavárta: az öreg, fekete főkötős »tekintetes asszonyt«, kit sohasem láttam mosolyogni, de gyerekkuczkómból sokat hallgattam mulatságos elbeszélését s a nagymihály-utczai tornáczon meghúzódva hallgattam, mig odabenn rokkája mellett végigdudolja a zsoltárt."

- emlékezett vissza Jókaira Beöthy Zsolt 1905-ben a Kisfaludy Társaság ülésén. Jókai Mór születésének 195. évfordulója alkalmából most három, a szerző életében fontos komáromi helyszínt mutatunk be.

1. A ház, ahol született

Jókai Eszter, a szerző nővérének a visszaemlékezéseiből sokmindent megtudunk többek között arról a házról is, ahol az író született. 

Sajátságos ház volt az, melyben az én Móricz öcsém született. Városon szokatlan, két utczára szolgáló telken épitve, egyikre sem nézett ablakaival. A vármegye-uteza baloldali során volt egy hosszú, magas deszkakerites, melyen az akáczfák lombjai kihajlottak az utczára, úgyhogy az idegen ügyelem nélkül haladt volna el a kerítéssel egyforma magasságú kapu melletti utczaajtónál, mely kívülről redőzetformán volt borítva s zörgetővel ellátva, mely kis koczczantásra is éles hangot adott.

Az utczaajtón belül voltak a gyümölcsfák; jobbra néhány öl puszta térség, egy deszkafödelű félszer, — esős időben kellemes játszóhely, száraz homokkal.

Az épület hosszú volt, végig boltíves folyosóval; ablakai többnyire erre a folyosóra nyíltak. A négyszögletű oszlopok, melyek boltiveit tartották, félig fallal voltak berakva s csak a folyosó két végén lehetett kijárni. A mint az ember a folyosóra föllépett, mindjárt nyílt ott jobbra egy dupla redőzött ajtó egy kicsi, téglatalajú helyiségre, melyben hajdan kandalló lehetett, akkor nálunk csak a rá nyíló szoba kályháját fűtötték róla. Ez a szoba is kisded volt, egy ablakkal a folyosóra, de már a rákövetkező jókora volt, két ablakkal és igen nagy ablakközökkel, az ablak pedig magasan, csaknem egészen a gerendázatnál nézett a szomszéd udvarra. Ebben a szobában született az én Móricz öcsém.

Forrás: Ország-Világ 1894. évfolyam

"A születési szobán túl következett egy konyha és ismét egy szoba s aztán az éléstár, farostélyzatú ablakkal, mely a kertre nézett. Az udvaron gazdasági épületek, istáló, hizlaló, úgy állítva keresztbe, hogy az ember nem láthatott a kertbe. A kerten végig szőlőlugas vezetett egész egy deszkabódéig, melybe falépcsőkön kellett fölmenni." 

(Forrás: Vasárnapi Újság 1885)

Jókai szülőházánál. Forrás: Duna Menti Múzeum

Az 1848. szeptember 17-i komáromi tűzvész során az épület nagy része elpusztult, akárcsak Komárom templomai. A ház helyére épült új épületre emléktáblát helyeztek 1881-ben.

Jókai szülőháza ma boltként működik. Saját fotó

2. A családi ház

Fotó forrása: Új Idők 1904. évfolyam

"Milyen angyali élet volt annál a mi házunknál! Sohasem hallatszott ott egy haragos szó. Testvéreim szerették egymást, engemet még jobban."

- írta Jókai később arról a házról, amelybe 1826 szeptemberében költözött be a Jókai család. Az építkezésről Jókai Eszter így emlékezett: 

 
"Mikor az alapkövet letették, akkor mind leszálltunk a fundamentomnak ásott árokba és ütöttünk egy párt az első kőre. A kis Móriczot is lenyújtotta édes anyánk édes apánk karjára, az is hadd vegyen részt az alapkő letételében. Örült a kis gyerek, kaczagott az ő kezében oly súlyos kalapácsnak. Mindig is szereteti nehezeket emelgetni s most is annyi kavicsot szedett szoknyájába, hogy alig birt vele fölkelni, de ő azt mégis oda hordta édes anyánkhoz.

(Jókai Eszter visszaemlékezése a Vasárnapi Újság 1885. évfolyamából)

A ház a Szombati utca és a Nagymihály köz sarkán állt. 

3. Az Erzsébet-sziget

Forrás: Vasárnapi Újság 1910.

1819-ben Komárom városa felparcelláztatta a mai Erzsébet-szigetet annak érdekében, hogy a parcellákat megvásárolók nyaralókat alakítsanak ki itt. Jókai édeasapja mindjárt két parcellát is vásárolt, a 15-ös és a 106-os számút, 110 és  105 forintért. Eötvös Károly így írt róla a Pesti Hírlap hasábjain 1905-ben:

"A két kert vad volt, rendezetlen zátony volt. Akkora volt benne a rekettye, bürök, sás- lárom, vad mályva, takácsmácsonya, hogy ellakhatott volna benne az oroszlán is. Egyik se nézett a Dunára. Először kerítéssel kellett körülvenni. Azután fákkal kellett beültetni. A város buzdított, parancsolt, rendelkezett és csemetékről gondoskodott. A mindenféle iszalagok, loncok, jázminok, galagonyák, hólabdák, fekete és vad ribiszkék ekkor jöttek divatba. De a gyümölcsfák is. Filagóriákat, glorietteket, villákat, hüselőket is kezdtek építeni. A szigeti villa alakja különös volt s közmondásossá vált. Ma is van még a legelsőkből nehány. Kis, négy- szögletes épület téglából vagy fából, manzardos kettős tetővel, fazsindellyel. Egy szoba s valamely kis mellékhelyiség, semmi más. Minek is több? Nem lakott ott senki se télen, se nyáron. Közel is volt a városhoz. Csak arra való volt, ha az ember kisétált a kertbe s véletlenül eső érte, bevonuljon az eső elől.
Jókay József uram is állított egy. kis filagóriát. A külső kertbeli nem sokkal volt nagyobb, mint egy utcai kofaesernyő. Fából volt oldala, teteje. A kertész szokta benne tartani szerszámait. Díszes is volt valamikor, de az idő lassanként rútul elnyűtte. Ma már nyoma sincs. Ahol állott, ott most cukorborsót tenyészt a mostani tulajdonos.

Megnéztem azt a kertet. Egykor gyümölcsfákkal, díszbokrokkal volt teljes. A nagy költő ide járt ki gyerekkorában s később is, amikor már lelkét elborította az ábrándok, képek, sejtelmek, csodás képzeletek világa. Innen ballagott ki a sziget felső orrára, hogy széttekintsen a vízen, a partokon, a monostori erődökön, Csallóköz síkjain. Itt számlálgatta a dunai malmok kerekének fordulásait. Itt hallgatta a malomkerekek nyikorgását. [...] Ezer ötlet, ezer jó szó, ezer tünemény vésődött itt a nagy költőnek, akkor még rózsás arcú sudár növésű diák-ifjúnak fogékony leikébe.

A kertről Szinnyei József is megemlékezett, tanulóéveire visszaemlékezve (Megjelent: magyar Szalon 20. kötet)

Az iskolai szünnapokat 1845-ben Komáromban töltvén, különösen Beöthy Laczi társaságában, a «Nepean sziget» hatása alatt természetesen sokat beszéltünk Jókairól, ki akkor szintén ott időzött édes anyjánál; nekem, de másoknak is különösnek tetszett az ünnepelt iró zárkózottsága. Én, noha már az előző években is láttam őt, szerettem volna ismét látni. Mint Laczi barátomtól értesültem, ő akkor rendesen korán kelt és a szigeti kertjükbe ment ki, hol estig tartózkodott, a «Hétköznapok»-at írva; még az ebédjét is oda vitték utána.

A Jókai-filagória átadóján 1913. Forrás: Zichy Palota, Duna Menti Múzeum

Jókai halála után Beöthy Zsolt a Jókai-kert szomszédságában emlékművet állított a szerző tiszteletére 1913-ban. Az Ujság című lap így számolt be az eseményről: 

"Jókai-szobor Komáromban. A magyar regényírás fejedelmének halhatatlanságát tegnap óta Komárom városában pompás kis szobor hirdeti. Beöthy Zsolt érdeme, hogy Jókai Mórnak abban a városban, a melyhez szoros szálak fűzték a költőkirályt, immár szobra van és mi tagadás, csak szégyenkezés érheti Budapest székesfővárost, hogy itt még mindig híján vagyunk Jókai Mór szobrának. A magyar irodalom kiváló mivelője, Beöthy Zsolt Komárom első Jókai-szobrát a duna- szigeti franczia kastély kertjében állíttatta fel. Szeptember 4-én van Beöthy születésenapja s ez alkalomból nagy társaságot szokott vendégül látni minden szeptember első vasárnapján. Az idei vendéglátást az tette különös ünneppé, hogy a házigazda felavatta a Jókai-szobrot. A szobor számára egy kis pergola épült, itt állították fel Zala György művét, a melyet a szobrász még Jókai életében mintázott. Kegyeletes szivek arról a két helyről küldtek erre az alkalomra földet és rózsalevelet, a melyet Jókai legjobban szeretett: a svábhegyi villájának kertjéből és a balatonfüredi rózsáskertből. A földet és a rózsalombot elszórták a mellszobor tövében. "

A szobor sajnos 1919-ben a harcok áldozatává vált, a Jókai-filagória azonban is is látogatható. 

A Jókai-filagória ma. Saját fotó. Bővebben>>>

Ez a város nem fog elsüllyedni - írta Jókai Az elátkozott család-ban, s ebben nagy szerepet játszik Jókai öröksége a városban. Komárom telis-teli van Jókai emlékekkel, érdemes egy kirándulás keretében ezeket a helyszíneket bejárni, amiben segítséget nyújt a visitdanube.eu weboldal és a GUIDE@HAND Dunamente mobil alkalmazás is. 

+ Képek a további Jókai-emlékekről

1. Emléktábla a református kollégium falán. Erről így írt Az Est hármaskönyve 1925-ben:

"Egy őszi reggelen a kis Móricot kézen fogta az apja és elvitte a református templommal szemben lévő iskolába. Az emeletes épület felső része a nagydiákoké volt, földszintjén az elemi iskolások tanultak. A félénk, szinte gyámoltalan kis gyerek szepegve állt meg a nagybajúszú Székely Sándor előtt, aki első tanítója lett. De csakhamar kiderült, hogy Móricka valóságos csodagyerek, mert hiszen nemcsak a betűket ismeri, hanem egészen folyékonyan olvas is. Ezt a nehéz tudományt már otthon megtanulta. A rektor úr vezette be a Hárm as Kis Tükör és a Kis Káté titkaiba, előadás után pedig adomákat mondott neki, Mátyás királyról és a Mária Terézia híres bolondjáról." 

 2. A Zichy palotában Jókai emlékkiállítás tekinthető meg a szerző bútoraival. Bővebben>>>

3. Jókai szobra a Duna menti Múzeum előtt. Saját fotó. Bővebben>>>

4. A templom, ahol Jókait keresztelték... (Saját fotó) Bővebb infó>>>

... és benne a Jókai család padja (Saját fotó)

 TIPP: A város felfedezését érdemes a visitdanube.eu oldallal kezdeni, ahol minden turisztikai információ elérhető. A GUIDE@HAND Dunamente mobil alkalmazással pedig a helyszíneken olvashatunk bővebben az egyes helyszínekről, offline is használható térkép segítségével bejárva Komárom látnivalóit.